Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falait! (Neh. 2, 17)
Vendégünk volt a Kozek házaspár: András (közgazdász) és Lilla (pszichológus)

Gyorsan elfoglaltuk Fekedet, ezt a barátságos, alig kétszáz lelkes falut. Az egyébként csendes teret betöltötte a gyerekzsivaly, a mindig üres kultúrházban éppen hogy csak elfértünk.

Péntek este mire megérkeztünk, kicsit magunkhoz tértünk, és végiggondoltuk, milyen is az álmainkban élő "falu", véget is ért a nap.

Szombaton megpróbáltuk megérteni, hogyan lehet a családi erőforrásokat jól hasznosítani, átcsoportosítani, fejleszteni. Na, meg, hogy mik is ezek. Beszélgettünk "Putyuliékról", "Magasztosékról", a "Mamarabszolgáról", "Tűzoltóékról" és a többiekről. Néha magunkra ismertünk, néha barátaink jutottak az eszünkbe. Elfáradtunk, tiltakoztunk, értetlenkedtünk.

A gyakorlati bemutató az volt, amikor a százéves diófa árnyékában meglátogatott minket Lizi néni a falu nevében, hogy jó, jó, hogy megyünk misére, de ugye nem akarjuk azt az összes gyereket bevinni, akik most a játszótéren garázdálkodnak. Különböző stratégiákkal próbáltunk egyszerre érvelni, infókat gyűjteni Lizi nénitől a falu általános hozzáállásáról, Lizi nénit megértően hallgatni, ígéreteket és javaslatokat tenni. Lizi néni hümmögött, majd szép csöndben annyit mondott, betesz még néhány padot.

A vasárnap délelőtti misén várakozáson felül jók voltak a gyerekek. Mondták is a nénik-bácsik, hogy az a szerencse, hogy csak néhányat vittünk be.

Utána rajzoltunk, vágtunk, ragasztottunk: Milyennek szeretnénk két év múlva a családunkat? Mitől lesz hiteles és örömteli?

Vasárnap délután átgyalogoltunk Ófaluba a fagyishoz és egy fafaragó bácsihoz. A dombok lankássága vitatható volt, de bírtuk, és pont az eső előtt elértük az autókat.

Este Rózsi története után énekeltünk, táncoltunk, gyerekeket fektettünk.

A gyerekek is, és néhány órával később a felnőttek is nehezen akarták elfogadni, hogy lassan véget ér, hogy megint hazamegyünk. Azzal bíztattuk egymást, hogy két hónap múlva újra találkozunk.

Hétfőn palackpostát küldtünk azoknak, akik hozzánk tartoznak, de nem lehettek velünk.

Az úrvacsorás istentisztelet után köszöntünk el egymástól.

Köszönjük...

Fekednek a kedves fogadást!

Lillának és Andrásnak a felkészülését, türelmét, kitartását és nyitottságát!

Móninak, Boginak és Katának, hogy az összes rosszcsontot épségben és jókedvben megőrizték!

Anikónak a nagyon finom ennivalókat!

Lizi néninek, hogy mindannyian bemehettünk a templomba!

Gyurinak a gyertyákat!

Mártinak az énekeket!

Katának és Boginak a mesét!

Tibornak, Zsoltnak és Marikának a reggeli üzenneteket!

Áginak a kesztyűket és az Úrvacsorát!

Lucának a rajzokat!

Áronnak a fuvart!

Tamásnak a bort és a sorompó kinyitását!

Mártinak és Marikának a sütit!

Zolinak a focit!

Tibornak a fényképeket és a gyors feltöltést!

És mindenkinek mindent nagyon!

 

Az oldal aljáról letölthető a Dokumentumok címnél

- második körlevél

- a hétvége részletes programja