Az idei tábor is, hagyományosan a nyár legesősebb és leghidegebb hetében zajlott. Ez persze nem gátolt minket abban, hogy nagyokat fürödjünk a Balatonban, kölcsönzött vízibiciklikről csúszdázzunk és hasonló mókákban vegyünk részt.

Állandó programjaink voltak a reggeli zenés ébresztő, a délelőtti kézműveskedék, az esti mese és táncház, majd a felnőtteknek szóló beszélgetések.

A beszélgetések vázlata a "Dokumentumok"-nál látható.

Ugyanitt található az utolsó nap kitöltött kérdőív értékelése.

Az, hogy mi volt a jó a héten, igazából leírhatatlan, de emlékeztetőül álljon itt egy rövid összefoglaló: 

Kedd délelőtt megmásztuk a Fülöp-hegyet, aminek a tetején a Fülöp-hegyi kilátóról látszódott a Balaton keleti és nyugati csücske, a hegyek és völgyek, útközben pedig annyi szdret ettünk, amennyit bírtunk! Laki és Dlauchy Fülöp különösen otthonosan érezték magukat

Délután a csapat egy része Kapolcson volt, kifestve, jókedvűen tértek haza. A kényelmesebbek aludtak, strandoltak.

Szerda, ha jól emlékszem, a legmelegebb nap volt, amikor délelőtt kézműveskedtünk, délután strandoltunk, amennyit tudtunk.

Csütörtök délelőtt az apák az összes gyerekkel lementek a partra focizni. A fényképek alapján elhisszük, hogy valamennyi gyermekünk maradandó testi-lelki károsodás nélkül úszta meg, sőt! A lányok külön csapata és a tökmag focisták nekem különösen kedves képek. Mi, asszonyok, megbeszéltük a szokásos gyereknevelési, hajfestési, politikai és hasonló kérdéseinket, és valljuk be őszintén nem vártuk, hogy véget érjen.

Délután volt a hét legnagyobb kirándulása, a sümegi várba. A privatizált műemlékben a várjátékok történelmi hitelessége ugyan megkérdőjelezhető volt, de gyerekeink nagy áhitattal nézték. Zsoltnak és Péternek tett ígéretem alapján egyetlen képet sem tettem fel a produkcióról, csakis a nézőkről. A sokszáz éves falak, a kilátás, a mélységek és magasságok lenyűgözőek voltak! Muszáj még megemlítenem a jegyszedő bácsinak is köszönhető csoportos-nagycsaládos jegyet.

Péntek délután nagyon úgy tűnt, hogy eső lesz, de ez minket nem gátolt abban, hogy túrázzunk a badacsonyi hegyekben. Végül nem áztunk el. Sajnos babakocsival nem volt járható a terep, úgyhogy csak a gyalogolni tudók kóstolhatták meg a holland bácsi szőlőjét és mászhatták meg a Bújdosók lépcsőjét. Néha hangos volt a nyafogás, de utólag azt mondtuk, ennyi belefért!

Szombat délelőtt az úrvacsorás istentisztelet szép zárása volt a hétnek. Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen megható közösségi élményben részem. Már csak további közhelyeket tudnék írni, úgyhogy a többit mindenki fogalmazza meg magának.