Pénteken estére, majd még később estére szép lassan megérkeztünk. Első este egy kalandos kiránduláson vehettünk részt, legalábbis képzeletben. Sokat nevettünk, kicsit komolykodtunk.

Szombaton délelőtt beszélgettünk a biztonságról és bizonytalanságról, arról, hogy mikor érezzük magunkat a házastársunkkal biztonságban. Sokaknak a biztonság a bizonytalanságra való válaszként fogalmazódott meg. Érezhetjük-e magunkat biztonságban a repülőn, amelyről tudjuk, hogy le fog zuhanni?

Ezt követően Hidán Csabától sokat tanulhattunk őseinkről, a ruhájukról, íjukról, nyilukról, ékszereikről. Mindent láttunk, hallottunk, kipróbáltunk. Az ebéd utáni túrát mindenki bírta (már aki el mert indulni), a legnagyobb hős Botond volt, aki alvás nélkül végiggyalogolta!

Délután újra gyerekek-felnőttek történelemórája következett, igazi kardokkal! Ezt követően Mártinak, Lutfinak és az óvodásainknak köszönhetően megemlékeztünk október 6-ról. Az esti tábortűz nemelmaradása a lelkes nagyfiúknak volt köszönhető, de mindannyian jót melegedtünk-beszélgettünk. A biztonságról, a magyar felsőoktatásról, politikusaink hitelességéről/ hiteltelenségéről, magyarságunkról.

Vasárnap délelőtt az istentiszteleten a szokásosnál kicsit még hangosabbak voltak a gyerekek, ennek ellenére magunkkal hoztuk a templomból a napórát, a homokórát, a digitális órát, és persze Krisztus testét és vérét.

Köszönjük mindenkinek!