Bogi nénvel először fákról és bokrokról beszélgettünk, gyümölcsöt és magot hozókról. Eljátszottuk a fügefáról szóló példázatot:

És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt. (Lk 13, 6-9)

Láttuk, hogyan kezdett először rügyezni a kiszáradtnak vélt fa, a kis zöld gyurma-gyümölcsöket mi magunk akaszthattuk a fára.

Ahogyan a képeken is látszódik, jutott időnk színezésre, játékra. Falevelek voltunk, akiket fújt a szél, majd hirtelen megálltunk. Énekeltünk a körtéfáról, a zöld ágról, sőt, még csön-csön gyűrűztünk is.