Megtanultuk, tapsoltuk, szavaltuk a király hosszú nevét: Na-bu-ko-do-no-zor.

Milyen egy király? Van trónja, szolgái, nagy vagyona, palotája, koronája.

És mégis vége lett.

"... pedig csak imádkoznia kellett volna" - foglalta össze a tanulságot az egyik gyermek a történet végén. "De miért nem imádkozott?" - folytatta a másikuk.

Dániel könyve 4. részében olvashatjuk a teljes történetet.

Az álomban így szól a Vigyázó és Szent:

"Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól. De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és barmokkal legyen része a föld füvében."

Ez egy kemény történet, nekünk felnőtteknek is. Igen, a legnagyobb király, a leghatalmasabb birodalom is elpusztulhat, de ott a biztatás, amit Dániel mondott a királynak:

"oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed."