Jó volt a nyári tábor után újra együtt lenni. Bár kevesen voltunk, már amennyire harmincegynéhány ember kevésnek számít, de azt gondoljuk, megérte újra pakolni, utazni, alkalmazkodni, gyerekeket cincálni. Hogy miért?

- mert nagyon jó volt találkozni egymással

- mert Pongrác és Judit ilyen őszintén, ránk figyelve és nyitottan jöttenk hozzánk

- mert így mi is tudtunk őszinték, egymásra figyelőek és nyitottak lenni

- mert a gyerekvigyázók lelkesedése, felkészültsége, kedvessége, figyelmessége nem mindennapi volt

- mert gyönyörű helyen voltunk és még a nap is sütött

- mert majdnem mindig a férfiak mosogattak

- mert Attila jó képeket készített

-stb.

Pénteken este a különbözőségeinkről beszélgettünk, és arról, hogy ez hogyan gazdagíthat. Szombaton délelőtt a sértődöttség és a kiengesztelődés került napirendre. Délután a nagyon kitartóak felmásztak a hegy csúcsára, a kicsit kevésbé kitartóak is nagyot sétáltak az őszi erdőben. Ettől úgy megéheztünk, hogy sitty-sutty megvacsoráztunk, így hosszú idő maradt az esti mesére. Gyermekvigyázó Tamásunk irányításávak együtt fontuk mesénk fonalát, a kisegérről, a farkáról, sajtról, tündérről. Játszottunk, nevettünk együtt. Egészen este pedig arról beszélgettünk, hogy vajon mi lesz velünk tíz-húsz év múlva. Mit tehetünk a gyermekeinkért? Hogyan vigyázhatunk rájuk, mi a mi felelősségünk? Megfogalmaztuk a félelmeinket és a reményeinket. Ne feledjétek, húsz év múlva visszatérünk!

Vasárnap délelőtt újra együtt úrvacsorázhattunk. A csodálatos halfogás története közben engem eléggé lekötött, hogy próbáltam a gyerekeimet csendben tartani, és ahogy ki-be szaladgáltam, altattam, csitítgattam, egyszer csak azt hallottam meg, hogy nem az a lényeg, hogy Péter mennyi halat fogott. Hogy nem az a lényeg, hogy főzök-e vagy a gyerekekkel bajlódok, hanem nézzük az egészet egy szinttel feljebb. Igazán felszabadító volt ezt hallani. Köszönjük, Ági!

Köszönjük Nektek is!!!

Pongrácnak és Juditnak, hogy eljöttek, hogy készültek, és mindent, amit hoztak!

Katinak és Zsoltnak, hogy volt hol aludnunk, finom ennivalónk és a sok-sok apróságot, amit elintéztek!

Áginak és Tamásnak a lelki programot!

Tamásnak és Ildinek a számháborút, a vetélkedőt, a rajzolást, a társas játékot a körjátékokat, a pót-pót-pót meséket, a vidámságukat, ötleteiket és kitartásukat!

Rékának és Tibornak, hogy megtalálták őket!

Attilának a fényképeket!

És mindekinek, aki eljött!