Jó volt újra együtt lenni. Ez már a nyolcadik tábor volt. Ha hozzászámoljuk a hétvégéket, a mindenféle egyéb találkozásokat, igazán mondhatjuk, hogy kezdjük egymást megismerni. Néha már tudunk egymásra haragudni, megsértődni és kibékülni, megbocsátani és újra egymásra mosolyogni. Vannak indulataink, amiket olykor sikerül egy játékban, többé-kevésbé szabályos versenyben levezetni. Köszönjük Marikának és Zolinak, hogy mindehhez biztosították a lehetőséget.

Vasárnap megérkeztünk, elhelyezkedtünk, örültünk egymásnak, és beszélgettünk a szingli és a családos létről.

Hétfőn versenyt futottunk az esővel. Hiába próbáltunk autóval és csellel felülkerekedni, ebéd körül egy ajkai tóparti séta után feladtuk. Délután a Somló-hegyet már szép napsütésben másztuk meg. Emlékezetes maradt a sok lépcső, a sok finom szeder és szilva, a nagy beszélgetések, a csapat sportosabb része számára a vár, és Menyhért vezér csodálatos eltűnése és megkerülése. Este a családfők szerepéről próbáltunk beszélgetni.

Kedd délelőtt bepótoltuk a családok harcát. Gombvarrás, célbadobás, labdaterelés, autómárkák. Igen változatos feladatokat kaptak a Sünök és a Medvék. Nehezen dönthető el, hogy a gyerekek vagy a felnőttek harcoltak-e keményebben. Délután az ajkai fürdőben újabb menet következett. A nap hőse talán Dénes volt, aki minden erejét összeszedve úszott, elsőként célbaért, majd, mielőtt levegőt vehetett volna, még egy menetet teljesített. A kicsik pancsoltak, a nagyobbak csúszdáztak. Este a férfiak valószínűleg bort kóstoltak. Az asszonyok hősiesen lefektették a gyerekeket, gyönyörű rendet raktak a konyhában, majd a közösségekről beszélgettek.

Szerda délelőtt megmásztuk a magyarpolányi kálváriadombot, megnéztük a tájházat. Délután a veszprémi állatkertbe kirándultunk. Este a gyermekeinkről beszélgettünk.

Csütörtök délelőtt a devecseri várkertben számháborúztunk. Nehéz volt megtanulni, hogy hogyan lehet egységes szabályokkal, jókedvűen egymás ellen küzdeni. Sorsoltunk, vitáztunk, végül talán döntetlenben egyeztünk ki, de az biztos, hogy mindenki jót játszott. Délután Balatonakalin fürödtünk, és szomorúan köszöntünk el két családtól abban a reményben, hogy jövőre ők is teljes családként egész hétre tudnak jönni. Hazafelé megálltunk egy dörgicsei soskszáz éves templomromnál.

Pénteken Úrkúton néztünk meg egy régi bányát, vadregényes ösvényeken, mély szakadékok mellett sétáltunk. Délután újra Ajkán fürödtünk. Este közös ökumenikus istentiszteleten emlékezhettünk az utolsó vacsorára, osztoztunk a kenyéren és a boron. Újra átéhettünk, kis családként egymáshoz tartozva vagyunk részei egy keresztény közösségnek. Énekeltünk, imádkoztunk, a többi nem leírható, csak átélhető. Szándékosan nem fényképeztem, mintha szentségtörésnek tűnne. Este a kamaszok lázadásától indultunk, hamar a kábítószerekhez jutottunk, amikor a politikához értünk és rájöttünk, hogy milyen késő lett, nyugovóra tértünk.

Szombaton a templomban Isten áldását kérve vettünk búcsút egymástól és Kolontártól.

Köszönjük Markának és Zolinak a szervezést!

Gyurinak a lelkészi szolgálatot, Dénesnek és Tamásnak a lódarázs feletti győzelmet, Attilának a gyógyításokat, Évának a reggeli teákat és a mosogatást! Mindannyiótoknak a sok őszinte beszélgetést!

És mindenkinek, aki hozzátett a táborhoz bármit is keze munkájával, lelkesesdésével és lelkesítésével!