CÉLOK 2017. július 31 – augusztus 5. Sellye

HÉTFŐN Alexával és Henivel együtt busszal érkeztünk a táborba. Mondaniuk sem kellett, láttuk, hogy kerekesszékben minden kicsit bonyolultabb. A közlekedés, az evés-ivás, a séta, az írás. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy ők éppen úgy, mint mi, szeretnek nevetni, kirándulni, emberekkel ismerkedni. Vannak kisebb és nagyobb céljaik.

Norbi bácsi arról beszélt nekünk, hogy Istennek már a teremtéskor célja volt az emberrel.

KEDD volt a legzsúfoltabb napunk. Busszal-gyalog eljutottunk a Drávához. Nagy bánatunkra csak az fürödhetett, aki beleesett a vízbe. A fiúk felállították az első közös dekarekordjukat: 20-at passzoltak.

Márti néni és Norbi bácsi a gyerek- és felnőttkori céljaikat osztották meg velünk. Vasutas? Asztalos? Lelkész? Megtudtuk, hogyan vezetett útjuk az Ormánságon keresztül a Pécs Belvárosi gyülekezethez.

Délután Ági és Peti érkeztek hozzánk, akik olyan őszintén, kedvesen és személyesen beszéltek szerelmük kezdetéről és mostani életükről, hogy csak úgy záporoztak feléjük a kérdések.

Kiscsoporton megvitattuk, milyen az ideális pár

SZERDA reggel Zsombor olvasta fel a Filippi evélből, hogy „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé”. Délelőtt Végh Péter és felesége, Eszter voltak a vendégeink. Beszéltek arról, hogy milyen a pap-gyereknek, aki jó és rossz értelemben is burokban nő fel. Együtt gondolkodhattunk velük az ökumenéről, amit a tábor első két napjában már tulajdonképpen észrevétlenül is megélhettünk. A délutáni akadályverseny az ifi-vezetőinknek köszönhetően fergeteges játék lehetett! Építettünk, vízibombáztunk, gurultunk felfelé a templom lépcsőjén . Bosszankodtunk a háromvonalas négyzeten és jó sokat nevettünk! Közben megsült a hét kiló lisztből készült pizzánk. Este tízre lett kész az utolsó tepsivel.

CSÜTÖRTÖK reggel Ábel gondolataival indulhattunk, aki a gazdag emberről beszélt, aki azt hitte, hogy gazdag a lelke is. Délelőtt Schauermann Tamás gondolkodtatott el mindannyiunkat, akivel közösen kerestük a céljaink mögött álló még nagyobb célokat végül életünk végső célját. Mi is a pénz? Cél vagy eszköz? Norbi bácsi a helyi múzeumban beszélt az Ormánságról, láthattunk egy igazi talpasházat is.

Délután a templomkerti számháborút alig tudtuk abbahagyni. Kiscsoporton volt, aki drágábban, mások egész olcsón vehettek száz forintot. Mit tennék, ha milliomos lennék?

PÉNTEK már kicsit búcsúzó nap volt, pedig még csak néhány napja kezdődött a tábor. Végre volt idő egy igazi tábori focimeccsre, délután pedig újra számháborúzhattunk. Közben Márti néni megvarrta a táborzászlót, összeszerelhettük a pingpongasztalt. Délután már a hetet értékeltük, a fiúk tüzet raktak.

Norbi bácsi beszélt a teknőt magukkal cipelő menekülő izraeliekről, Benedektől pedig végre meghallgathattuk a sokat idézett történetét. Felfedték magukat a tábori angyalok. A Jeromos-játék nem hagyott minket aludni. Mindenki szerette volna tudni a megfejtést, mindig vártunk még egy és még egy körre, míg végül a szigor és az álmosság majdnem mindenkit ágyba parancsolt.

SZOMBAT reggel Dóri beszélt arról Jeremiás elhívása kapcsán, hogy Isten minket is küld valahova, valakikhez. A délelőtti áhítaton már ott voltak néhányan a szülők közül. A karzatról négy szólamban zengett az ének.

Emlékezetesek a reggeli változatos ébresztők, a hideg víz és a Pál, Kata, Péter rap. Az esti meséken Bab Berci és barátai voltak velünk. Minden nap volt kórus, játék, csocsó, foci, vízicsata és beszélgetés. Természetesen mindig mindenből túl kevés.

Az, hogy valójában mi történt a táborban, tulajdonképpen szavakban és képekben nem igazán elmondható. Mi történt valójában? Mi derül ki, amikor jövő nyáron találkozva megtudjuk, milyen céljaink valósultak meg az elmúlt egy évben?

KÖSZÖNJÜK

-       - minden egyes táborozónak, hogy ott volt, velünk volt, és megajándékozott minket mosolyával, kedvességével, szolgálatával!

-       - Németh Norbert tiszteletes úrnak és Feleségének Mártának a szolgálatokat. Azt, hogy mindenben nagy alázattal és rugalmassággal a segítségünkre voltak. Köszönjük az áhítatokat, a bizonyságtételeket és a zászlót!

-       - az ifivezetőink, Dóri, Anna, Zsófi, Benedek, Ábel és Zsombor munkáját! A mese átírását, a rengeteg segítséget!

-       - a sok gyümölcsöt és süteményt Zsuzsa néninek, Kovács Lórántnak, a Pécs Belvárosi és a Sellyei gyülekezeteknek!

-       - Lovadi István tiszteletes úrnak és az egész gyülekezetnek a kedves fogadtatást, hogy minden kérésünket teljesítették, legyen az pingpongütő, sütő vagy telefonszám!