HÉTFŐ délben érkeztünk Alsónára azzal a céllal, hogy az idei RAMPA-táborban együtt ÉRTÉKeket keressünk. A bemutatkozó játékban megtudtuk, hogy ki mit hozott magával, és mindenki talált a következő napokra legalább öt pajtit. Délután Viola Péter és Flóra beszéltek arról, hogy ők milyen értékeket találtak egymásban, a kapcsolatukban, a házasságukban. A bemutatkozó kiscsoport végére már szinte este lett, vacsora után néhányan még fociztak, mások beszélgettek, és készítették a tábori textilképet.

KEDD délelőtt a Kátoli házaspár érkezett hozzánk öt gyermekükkel. Őszintén, hitelesen meséltek a saját életükről, miközben mi meghatódtunk, elgondolkodtunk, megszerettük őket, miközben átgondoltuk a saját életünket. Délután Szálkára túráztunk, a tó partján gyönyörű kilátás hátterében, finom édességeket majszolva tartottuk meg a kiscsoportot. Visszatérve már csak a szokásos esti program várt ránk, vacsora, mese, esti áhítat, játék.

SZERDAi előadónk Komlósi Ákos volt, akivel játszottunk az értékekkel kapcsolatosan. Voltunk orvosi team és részt vehettünk egy árverésen is, valamint megtudtunk sok érdekeset a csecsemőkről és magunkról. Délután rabszolgák és kereskedők lehettünk. Estére elkészült a tábori métaütő, amihez már csak labda hiányzott. Az esti játék ismét túlnyomórészt maffia volt avval az elhatározással, hogy másnap másik játékot próbálunk ki.

CSÜTÖRTÖK reggel megérkezett Schauermann Tamás előadónk, és egész nap velünk volt Németh Norbert tiszteletes úr és felesége, Márta néni. Egy tetraéder segítségével egymással összefüggésbe kerültek a kapcsolataink, a teremtés története és az autóban felejtett időgép. Élveztük az előadást, sok kérdés érkezett a postaládánkba is. Sor került a várva várt métajátékra, kiscsoporton pedig építettünk, beszélgettünk, próbáltunk egymásra hangolódni.

PÉNTEK délelőtt a záró kiscsoporton megállapítottuk, hogy egy tábor kevés volt ahhoz, hogy az értékrendünk teljesen kialakuljon vagy átformálódjon, de elég volt ahhoz, hogy jókat beszélgessünk, közösséggé váljunk, megismerjük és megszeressük, akikkel most találkoztunk először. Weeber István két lányával Pannival és Zsófival jött közénk. Ismét elszorult a szívünk, majd felszabadultan nevettünk és tapsoltunk, amikor Zsófi kerülhetett a középpontba. Megérkezett Illés, aki hatalmas tábortüzet rakott. Belefért még a napba egy utolsó méta, utolsó foci, utolsó kórus, zene, éneklés és közös játék a tűz körül.

SZOMBAT-ra már csak a búcsú maradt. Alig győztük sorolni, kinek miért örültünk, kiben mit szeretünk. Hosszú séta a buszhoz, Szekszárdon még egy méta labda nélkül, a pécsi buszon gyilkolt a maffia, és már meg is érkeztünk.

VASÁRNAP istentiszteleten a szántóföldbe rejtett kincsről szólt a prédikáció. Az istentiszteleten énekelhettünk és zenélhettünk, a végén már a tábori képeket néztük.

Ez a rövid kronológia persze éppen a tábor leglényegibb, legdrámaibb és legmaradandóbb mozzanatait nem tartalmazza. Azt például, amikor valaki majdnem hazament a második napon, annyira honvágya lett, de akadt, aki meghallgatta, aki vigasztalta, aki felvidította, aki imádkozott érte, és végül velünk maradt. Vagy amikor hosszas tépelődés után begyűjtöttük a telefonokat nem lévén arról meggyőződve, hogy ezzel több jót vagy rosszat tettünk-e.

Köszönjük a tábort minden egyes résztvevőnek, Lizának, Dórinak, Benedeknek és Fricinek, akik ifivezetőként egész héten szünet nélkül kiscsoportot vezettek, kitalálták, vezették és lelkesítették a kórust és a zenekart, játszottak, beszélgettek, terítettek, kézműveskedtek reggeltől estig. Mindemellett volt idejük személyes beszélgetésekre, hívni azokat, akik éppen visszavonultak, és mindezt mosolyogva, lelkesen tették. Köszönjük a sok finom ennivalót a családoknak és a református gyülekezet tagjainak, és köszönjük a Galagonya tábor kedves vendéglátását!

Reméljük, jövő nyáron folytathatjuk!