Péntek este cserkészeink meglepő gyorsasággal szép nagy tüzet raktak, ami mellett Gyuri és Csenge vezetésével énekeltünk, játszottunk. A parázson megsütöttük a vacsoránkat. Esti áhítatunk a templomban volt, Gábor vezetésével. Este a felnőttek megfogalmazták, hogy mit szeretnének ezen a hétvégén: Vidámságot, feltöltődést, szeretetben együtt lenni.

Szombat reggel, mire mindenki felébredt, Ritának köszönhetően finom reggeli várt minket. Áhítatunk több kamionnyi csokival kezdődött, ami azért csak elméletben érkezett meg, de többen komolyan vették a felhívást, és elhatároztak egy apróságot erre a napra. Délelőtt Kristófnak köszönhetően gyermekeink jót játszottak, a felnőttek pedig meghívott vendégeink vezetésével gondolkodhattak arról, mit jelent számunkra a Kapocs Házaskör. Mari és Laci saját életük példáin keresztül beszéltek a közösségről. Arról, hogy számukra a közösség története Isten története velük, a közösségi élet istentapasztalat. Az alkalom végén Zoli fogalmazta meg, hogy hiszünk abban, hogy a Kapocs házaskör is Isten ötletén alapszik.

Ebéd után Réka megmutatta nekünk a német nemzetiségi tanösvényt, majd a gyerekek újra egymásra vigyázva játszhattak, miközben szüleik sétálhattak, egymást meghallgatva beszélgethettek. A kibővített családi áhítatot Tibor tartotta arról a pillanatról, amikor Jézussal fogunk színről színre találkozni. Este János zenélt nekünk, mi pedig énekeltünk, játszottunk, beszélgettünk.

Vasárnap Márti néni tartotta áhítattal kezdődött, majd egy több szempontból is szokatlan istentiszteleten vehettünk részt. A 12 éves Jézus szüleinek története nyomán pár-beszédes igehirdetéssel lepett meg minket lelkészházaspárunk. Megható volt egy katolikus templomban elmondani az egyetemes keresztyén egyház hitvallását és a Jézustól tanult imádságot katoliikus testvéreinkkel közösen. A hétvégén is követtünk el bűnöket. Nem vagyunk tökéletes közösség. Sérült emberekből álló sérült családok és házaspárok állhattunk körbe  és vehettünk részt úrvacsorában nagyobb gyermekeinkkel együtt, miközben a kisebbek gitároztak és énekeltek mögöttünk. Átélhettük a kegyelmet, találkozhattunk a végtelen Isten végtelen szeretetével, majd együtt énekelhettük: "Indulj és menj, hirdesd szavam!"

A templomból kijőve megállhattunk a falu hárfája alatt, majd várt még ránk egy nagy túra, ahol mindenkit más lelkesített. Voltak, akik köveken, árkokon át is babakocsit toltak, mások focilabdát rugdostak. Voltak, akik geoládákat kerestek, mások elpusztult állatok csontjait keresték vagy éppen a kilátásban gyönyörködtek. A legnagyobb szenzációnak a néhány napos döglött róka bizonyult. Mire visszaértünk a faluba, Gábor finom gulyással várt minket, Bori és Anna pedig fánkot sütöttek.

Köszönjük mindenkinek, aki jelen volt, aki segített! Köszönjük a gyerkevigyázást, a finom ennivalókat, az áhítatokat, az énekválogatást, a rengeteg terítést és mosogatást! A mosolyt, a feltett kérdéseket és a válaszokat!

Reméljük, folytatjuk!