HÉTFŐ hajnalban kellett ébrednünk ahhoz, hogy a reggeli buszt elérjük. Így kicsit álmosan, de lelkesen és nagy várakozással zötyögtünk Fekedig, ahol egyetlen panaszkodó hang nélkül a csomagokkal együtt elsétáltunk a táborhelyig. A tábornyitó játékon mindenki talált egy vonatozó, egy karatézó és egy kő-papír-olló pajtit, akit az egész tábor alatt számon tarthatott. Kellermayer Miklós professzor úr lendületes, magával ragadó előadásában beszélt az élet forrásáról, a kezdeti titkokról. Észre sem vettük, úgy elrepült az idő, és már az ebéd következett. Köszönjük szépen Csonka Juditnak és Vilinek a finom bográcsgulyást! Olyan finomra sikerült, hogy alig maradt belőle, a desszert kakaós csigákból pedig éppenhogy csak fogyott. Kiscsoporton rajzokkal bemutatkoztunk. Este Patak Ákos amatőr csillagásszal és feleségével, Rózsával felsétáltunk egy közeli dombra, és megnéztük, hogyan szereli össze a távcsövét. Vacsora után megnézhettük Moha és Páfrány meséjét, az esti áhítaton a forrásainkról gondolkodhattunk, majd késő esti figyelhettük a Szaturnuszt, a Holdat és a csillagképeket.

KEDD délelőtt kóruspróba után a helyi augusztus 20-i igeliturgián vettünk részt, utána pedig Peck Tiborné beszélt a hagyományokról mindenkit aktivitásra ösztönözve. Mi is az a hagyomány? Fontos-e számunkra? Mihez ragaszkodunk és mit hagyhatunk el? Az ebéd utáni meleget vízibombacsatával próbáltuk ellensúlyozni. Délután kiscsoporton a családunk hagyományairól volt szó. A hagyományos számháború most is igen népszerűnek bizonyult. Úgy tűnt, hogy ismét mindenki győzött, hiszen jót játszottunk, végül két menetre is maradt idő. Bábokkal megérkezett Mazsola, aki kitúrt egy forrást – mindannyiunk örömére.

SZERDA ismét kóruspróbával kezdődött, és még délelőtt útra keltünk, hogy megnézzük a Fekedhez legközelebbi kiépített FORRÁST Véménd Szentkúton. Nem is egy kis forrást, hanem egy szép tavat találtunk, aminek a partján kiscsoportban beszélgettünk a testi és a lelki egészségünkről. Versenyeztünk egy lábon állva és ugrálva, farkasszemet nézve és levegőt visszatartva. Jócskán délután lett, mire a táborba értünk, ahol ebédeltünk, majd Dr. Czopf Lászlót hallgattuk az egészségről és a gyógyításról. Ismét sok kérdés érkezett, majdnem vacsoráig beszélgettünk. Már csak egy kis esti indián-néni-bika játékra jutott időnk. Az esti mese Párácskáról szólt, aki „falevélben, fűszálban, margarétában, búzában és kenyérben” élt tovább. A közönség követelte a folytatást, nehezen fogadtuk el, hogy az ő életének az volt az értelme, hogy a földeket öntözze.

CSÜTÖRTÖK délelőtt kóruspróba után a kiscsoportok beszélgettek a hivatásról, mindenki talált magának szerepet a Mikulás országában. Délután Schoblocher Péter HR vezetővel találkozhattunk. Az előadás után megnyílt a fekedi játszótéren a tábori fagyizónk. Az esti akadályversenyen vizet öntöttünk, kerítést másztunk, szilvát szedtünk, kertet ástunk, patakban sétáltunk.

PÉNTEK már az utolsó egész napunk volt. Reggel egy elszánt csapat hajnalban már focizott, mások magántúrára indultak, de a reggeli áhítatra már vissza is érkeztek. Velünk volt egész nap Horváthné Dunaveczki Leona egész családjával. Az interaktív előadáson vizet öntöttünk, köveket pakoltunk, közben bibliai biztató igéket kerestünk, beszélgettünk, gondolkodtunk, énekeltünk. Délután már a záró kiscsoport következett. Fát hoztunk, tüzet raktunk, készültünk a koncertre, ahová néhányan a faluból, sőt a szülők közül Pécsről is érkeztek. Frici Kristóf testvérével és András barátjával zenélt, előtte és utána megszólalt a tábori zenekar és a kórus, valamint Leona is énekelt férjével és nagy fiával. Tillmann Péter polgármester úr késő estig velünk maradt. Idén különösen korán, már éjfél után aludni tértünk, így voltak, akik

SZOMBAT reggel hatkor felkeltek játszani, ezzel meghosszabbítva az utolsó napot. Fény derült az angyalkák titkaira, kitöltöttünk egy hosszú kérdőívet, és megállapítottuk, hogy az idei évben egy kivétellel minden éneket legalább egyszer elénekeltünk a füzetünkből. Ezután úrvacsorás istentiszteleten lehettünk együtt. A táborzáró kör már a buszmegálló felé vezető úton volt, ahol mindenkinek még egyszer örülhettünk, hogy velünk volt a táborban.

VASÁRNAP istentiszteleten énekkel és zenével szolgáltunk a gyülekezetben, majd – miután sikerült a kivetítőt összeszerelni – egészen a déli harangig néztük a tábor képeit.

KÖSZÖNJÜK szépen a szülők támogatását! Nem csak a sok finom ennivalót, az ide-oda fuvarokat, és a pólók kimosását, hanem leginkább azt, hogy elengedték gyermekeiket a táborba, sőt biztatták őket, hogy bátran induljanak velünk!

KÖSZÖNJÜK a gyülekezet támogatását, különösen Eszter, Ibolya és Sárika néninek a főzést és a sok mosogatást!

KÖSZÖNJÜK az előadóinknak, hogy ránk áldozták az idejüket, hogy készültek, velünk voltak és válaszoltak a kérdéseinkre!

KÖSZÖNJÜK az ifi-vezetőknek, hogy vezették a kicscsoportokat, a kézműveskedést, a kórust és a zenélést, és, hogy minden táborozónak barátai voltak!