Jókedvűen indultunk el az Égervölgyi buszmegállótól mind a tizenegyen. Meg sem álltunk a Farkas-forrásig, ahol tízóraiztunk, beszélgettünk, szavakat fejtettünk meg és paradicsommagot vetettünk. Nagy örömünkre és meglepetésünkre a hajdanvolt kolostorban Domokossal találkozhattunk, aki reggel éppen tőlünk indult osztálykirándulni.  Mivel a tervezettnél hamarabb értünk a Pálos romokhoz, azon tűnődhettünk, hogy menjünk még tovább, számháborúzzunk, maffiázzunk vagy ipiapacsozzunk. Az ipiapacs mellett döntöttünk, közben ugráltunk a falakon, örültünk a napsütésnek.

Megismerkedhettünk a falak őrzőjével, majd egy igazi régésszel, aki ügyeletben volt éppen akkor, éppen ott. Lenyűgözött minket a tudása, lelkesedése, nyugdíjasként is magával ragadó fiatalos lendülete. Megtudhattuk például, hogy a rómaiak előtt azon a dombon egy ötezres város állt földvárral körülvéve, és, hogy mielőtt a magyarok a Kárpát-medencébe érkeztek volna, ott már egy lakott falu állt kicsi templommal.

Koradélután átsétáltunk a Zsongor-kőhöz, ahol gyönyörű időben csodálhattuk a kilátást, félhettünk a nagy mélységtől. Hazafelé egyre fáradtabban, de jókedvűen sétáltunk a fiúk által kijelölt útvonalon, eltévedés és kerülő nélkül! Az Éger-tetőn felmásztunk a kilátóra, majd a tónál megérkezett biciklivel az éhesek pótuzsonnája, köszönjünk! Az utolsó szakaszon már szemerkélt az eső, így jobban tudtuk értékelni az egész napos napsütést.