"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ézs 43,1

A lényegi történések írásban nem adhatóak vissza, de megkísérlem az eseményeket felidézni.

A péntek este a félelmeinkről szólt, bár lehet, hogy tulajdonképpen csak játszottunk. Szólt az ének, szólt a zene, még új dalokat is tanulhattunk. Majdnem szombat lett, mire előkészítettük a másnapi ebédet, miközben beszélgettünk, meséltünk.

Szombat reggel a tervezettnél kicsit korábban útra keltünk, hogy megmásszuk a Tenkest. Csúszós és meredek volt az út eleje, de nem adtuk fel, sőt jókedvvel haladtunk tovább. A hegy tetején furcsa, kettős drótkerítéssel védett katonai objektum fegyveres őreivel ismerkedhettünk meg. A harkányi nénik jóvoltából és az őrök türelméből adódóan kényelmesen eszegettük a sütinket, majd a javasolt úton visszatértünk Márigyüdre. Mindeközben Barni, Fülöp és Gellért Balázs felfedezte a harkányi fürdőt és megsütötte a rakott krumpilt. A részletekről Gellérttől annyit tudtunk meg, hogy a kerítésen másztak ki. A nagyoktól pedig, hogy végül megengedték nekik a medencében a labdázást.

Ebéd után megettük a délelőtt érkezett igen sok sütemény jelentős részét, készítettünk egy csoportképet, és már alig maradt idő pingpongozni. Megérkezett Varga György, aki élővé és személyessé tette az Igét: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ézs 43,1. Este úrvacsorai közösségben lehettünk együtt, majd újra próbálkoztunk vonós négyesünk, gitárosaink és dobosok kíséretével a dicsőítő énekléssel. Mire bezárt a sarki fűszeres, meghalt az űrlény és elhittük Tamásnak, hogy ő a felügyelő, már azzal szembesültünk, hogy holnap iskola.

Vasárnap reggel az áhitat és reggeli után a cskazértismétázunk program következett. Énekeltünk az istentiszteleten, elgondolkodtunk azon, hogy mit látunk és mire vagyunk vakok. Ebéd és takarítás után már csak egy gyors elköszönés várt ránk, majd egy utolsó maffia Pécsig a buszon.

Köszönjük szépen!