Reggel felpakoltuk a vonatra a sok-sok biciklit és 18-an útnak indultunk. Vokánynál leszálltunk, sikerült az összes biciklit, gyereket és cuccot hihetetlen gyorsan leszedni. Megpróbáltuk megtanulni egymás nevét, ami nem is volt olyan könnyű, majd útnak indultunk Vokány felé.

Már az eleje meredek volt, de jól bírtuk. Palkonyán az első hosszabb pihenő során néhányan majdnem megfürödtek a tóban, majd sprintben utolérték a többieket a villánykövesdi Fülemüle csárdánál, ahol igen finom és bőséges ebéddel vártak minket. Gabi biciklije rejtélyes módon leeresztett, de szerencsére a pumpálás segített rajta, így jókedvvel indultunk neki a kilátó felé vezető meredek, köves-földes útnak. Az elénk táruló panorámáért tényleg érdemes volt a kaptatót megtenni. A fiúk szívesen másztak volna sziklát, de ez sajnos betiltattatott.

Következő pihenőnk a nagyharsányi református templomban volt, ahol egy rövid éneklés után megtudtuk, ki volt Sztárai Mihály, és gondolkodhattunk az ökumenéről. Innen kicsit forgalmasabb út vezetett Siklós felé, de szerencsésen és gyorsan odaértünk. A vár tövében tanakodtunk, hogy bevállaljuk-e a harkányi kitérőt.

Mikor megtudtuk, hogy jó minőségű becikliút vezet oda, valamint fagyi és egy jó játszótér is vár ránk, rögtön útra keltünk. A fagyi végül jégkrémben realizálódott - Noémi éberségének köszönhetően. A játszótér minden várakozásunkat felülmúlta! Csabi és Bence szaltótanfolyamot tartottak, ahol Bogi és Gege igen jó tanítványnak bizonyultak. Boti is megkapta a fagyiját - ami jár, az jár.

Akkor  még nem tudtuk, hogy visszafelé át kell kelnünk a hegyen, így vígan indultunk az utolsó 15 km megtételére. Többször megálltunk, pihentünk, beszélgettünk. Ákos biztatott mindannyiunkat, hogy már csak 4, már csak 3 km, már mindjárt gurulni fogunk, és igaza lett!!! Az állomásig hosszú, kanyargós, biciklivel nagyon kényelmes út vezetett.

Akiknek még mindig felesleges energiájuk volt, ők másztak, bicikliztek, sínt hallgattak. Akinek elemózsiája maradt, falatozott. Akinek nem, ők is, hiszen mindenki jószívűen osztogatott a magáéból. A nap hőse mégiscsak Gergő volt, aki apró lábaival végignyomta az egész túrát, és egészen vonatindulásig csak tekert-tekert.

Pécsett az állomáson váltott a napi távot mérő óra 50,00 km-re. Ennyi volt a lábunkban, jó volt együtt biciklizni! Legközelebb is megyünk!