DÖNTÉS

RAMPA-TÁBOR 2020 GALAMBOK

 HÉTFŐN indultak vonattal-biciklivel, akiknek túl rövid a hatnapos tábor. Minden somogyi temetőben megálltunk inni – valahogyan a hagyományos falusi kutakat nem találtuk meg. Késő délután lett mire megérkeztünk, Laci Atya megmutatta a tűzjelző berendezést. Mivel a ruháink és az ebédünk alapanyagai még úton voltak, izzadtan és éhesen de mindettől szinte függetlenedve indultunk a helyi református templomba úrvacsorás istentiszteletre. Bertók Dániel lelkipásztor Jeremiás 1,4-10 alapján lazán rámutatott a templomkapura, hogy itt mehet ki, aki azt gondolja, hogy túl fiatal. Igencsak este lett, mire megfőtt a vacsorává átnevezett ebédünk. A kisebbeket aludni küldtük – nem is kellett őket nagyon küldeni a 60km biciklizés után. Az esti ima hosszas hallgatással, majd még hosszasabb – a hallgatásról való – beszélgetéssel folytatódott.

 KEDD reggel Pécsről indult busszal a legtöbb táborozó. A tábornyitón elgondolkodtunk azon, mit keresünk mi Galambokon, hogy kerültünk oda, miért is vagyunk ott együtt. Kiscsoporton már a döntésekről beszélgettünk. Délután Kálmán őszinte bizonyságtételét hallgathattuk a jó és a rossz döntéseiről és Isten megmentő szeretetéről. Vacsora előtt Zsófi néptáncolni tanított bennünket. Este megláttuk, hogyan adta férjhez a lányát Egyik és Másik király.

 SZERDA délelőtt Márta nővér érkezett hozzánk a Nyolc Boldogság Közösségtől. Beszélt a nagy döntésről, hogy miért lett ő szerzetes. Arról, hogy miért nem lett családanya, hogyan lőnek Afrikában, mit jelent a szegénységi fogadalom, és milyen országokba tervez még utazni. Olyan sok kérdést kapott, alig győzött válaszolni! Délután nagyot sétáltunk egészen a szomszéd faluig, ahol csukott szemmel kalapáltunk, majdnem megoldottuk az ördöglakatot, sőt matemaka-feladatokat is oldottunk a nyár közepén. Közben kekszet és banánt ettünk, majd arról beszélgettünk, mikor és mennyire érdemes kitartani a döntéseink mellett.

 CSÜTÖRTÖK reggel Laci Atya jóvoltából „házhoz jött” a Szent István napi mise, ami után hatalmas számháborúcsata következett. Délután kisebb sétával építettünk egy méretarányos naprendszermodellt, közben arról gondolkodtunk, hogy mennyire kell másokra tekintettel lennünk a döntéseink során. A tábori fagyizó megnyitás után nem sokkal a fiúk – és a lányok is focizni indultak. Este a tiszta égbolton távcsővel láthattuk a Szaturnuszt gyűrűivel együtt.

 PÉNTEK a szerelem napja volt. Délelőtt kiscsoportokban, délután pedig Annával és Ábellel közösen gondolkodhattunk arról, hogy milyen döntéseket hozhatunk, hozzunk, ha szerelmesek vagyunk. Milyen lesz majd, ha nagyok leszünk és feleségünk vagy férjünk lesz. Az akadályverseny késő délután kezdődött, és mire a robotok minden tárgyat begyűjtöttek, már alig láttuk, csak éreztük az elcsattanó vízibombákat. A tejbegríz után nem volt sem mese, sem játék, csak egy tövid taizéi áhítat.

 SZOMBAT délelőtt sakkórával amőbáztunk és arról beszélgettünk, merünk-e dönteni, kell-e sürgősen dönteni. Közben az ifivezetők takarítottak a helyi parókián, ahol kedvesen ebédre is hívtak minket. Onnan már siettünk vissza Nagy Tibor és Vica előadására a rideg állattartásról és az ezt bíró állatokról, majd újra siettünk a templomba a zenés áhítatra, ahonnan újra vissza a tábortűzhöz, pontosabban a megrakandó tűzhöz. Közben zenélt a Hoffer kompánia, a leglelkesebbek még táncoltak is. Megsütöttük a tűzön a vacsoránkat, énekeltünk, énekeltünk, aztán a szigorúság eredményeképpen a kiskorúak aludni tértek. Voltak, akik hajnalig pizzát sütöttek, matekoztak, áhítatra készültek, rejtvényt készítettek.

 VASÁRNAP mégis mindenki jókedvűen ébredt, részt vettünk a helyi misén, majd egyesek biciklivel útra keltek nem tudva még akkor, hogy sárban, csalánban mezítláb futva fogják elérni a kutasi vonatot. Akik ott maradtak kiscsoportban beszélgettek arról, mit teljesült abból, amiért idejöttek. Este még egyszer együtt énekelhettünk és zenélhettük a pécsi református gyülekezetben, de az már a búcsú ideje volt.

 Mindezen felül minden nap megoldhattunk egy rejtvényt, egy-egy ifivezető tartott reggeli áhítatot, zenéltünk és kórusműveket tanulhattunk, fociztunk, hatost dobtunk, főztünk, pólót és tarisznyát festettünk és sokat beszégettünk.

 Nem is csoda, hogy hét végére elfáradtunk, hiszen úgy látjuk, hogy egy hét alatt lenyomtunk

-        egy zenei tábort

-        egy hittantábort

-        egy kisebb kézműves és sporttábort

-        egy érzékenyítő tréninget

-        és egy csapatépítő tréninget.

Köszönjük!