KEDD

Idén ötvenheten kezdtük 1ütt a RAMPA-tábort. Meg fogjuk 1mást 1általán ismerni 1 hét alatt? Hogyan leszünk 1gyé ilyen sokan?

Nem volt sok időnk ezen töprengeni, mert már kezdtük is a kiscsoportot, ahol önismeretről és 1ségről beszélgettünk. Az ebéd utáni kóruspróbán a 47. Zsoltárt kezdtük tanulni. Délután Felföldi Zoltán közíróval beszélgettünk a másságról, majd sötétedésig néptáncoltunk. Az esti áhítaton választhattunk imaközösséget, dicsőítő csoportot, gyertyafényes csöndes imádságot.

SZERDA

Harmonika és furulyamuzsikára ébredtünk. Egész nap Kozek Lilla pszichológussal dolgoztunk, a harag puskaporos hordójával próbáltunk barátkozni. Délután véletlenszerűen választott túrapajtival jártuk az erdőt, kisoroszlánt kiabáltunk, szúnyogokat csapkodtunk.

CSÜTÖRTÖK

Reggel megjelent a Gerry’s Village titkozatos világa, és velünk is maradt egészen a tábor végéig. Edöcsény András villamosmérnök és cserkészvezető beszélt a közösségekről. Kérdéseink nyomán egészen új nézőpontból láthattuk a magyarországi cserkészetet, a közösségek működési törvényszerűségeit. A délutáni kiscsoportos játszást és beszélgetést számháború követte. Este úrvacsorás istentiszteleten lehettünk 1ütt, ahol Bertók Dániel tiszteletes úr hirdette az Igét. Este sötétben az elrabolt napot kellett 1 félelmetes háromfejű sárkánytól visszaszereznünk.

PÉNTEK

Délelőtt csukott szemmel rajzoltunk, vágtunk, színeztünk, aztán megpróbáltuk összerakni, mi köze mindennek a szerelemhez. Délután Katona Bernát és Hanga meséltek házasságukról, közös életük kezdetéről. Az esti koncerten tábori kórusunk és zenekarunk szolgálatát követően meghallgathattuk a Kompánia 1üttest. 1 lelkes kis csapat a helyi katolikus kápolnában zsolozsmázott. Onnan visszatérve megkönnyeztük Kristóf és Joca távozását, így Dorival és Marcival 1ütt már négyen hiányoztak nagyon mindannyiunknak.

SZOMBAT

Délelőtt haikut írtunk, nagyon sokat énekeltünk és zenéltünk, délután pedig a görög olimpián küzdhettünk a babérkoszorúért. A tábortűznél sokat nevettünk és sírtunk, miközben már nagyon tudtuk, hogy 1ek vagyunk.

VASÁRNAP

A leglelkesebbek részt vettek a helyi istentiszteleten, közben már pakoltunk, rendezgettünk. Össz1űltünk mindannyian utoljára, hogy kicsi köveinket 1gyé építsük. A biciklisek már indultak is, a többiek főztek, pakoltak, terítettek. Újra találkoztunk az esti istentiszteleten, ahol családjainkkal 1ütt köszönhettünk el 1mástól.

Volt még a táborban Vajon hol ülök? – ebéd, pizzasütés Márti nénivel és Norbi bácsival, sok-sok ölelés. Voltak bántások és kibékülések, nehéz és még nehezebb beszélgetések. Kosaraztunk, röpiztünk és fociztunk, még csörgőlabdát is dobáltunk!

Megint megállapítottuk, hogy 1 hét alatt lenyomtunk 1 zenei tábort, 1 hittantábort, 1 önismereti kurzust és 1 főzőtábort. A faluban az a hír terjedt, hogy buli van a templomban, amikor este tízkor még szólt a gitár és zengett az ének, úgy, hogy az utca túloldalán is hallani lehetett. A Késők Kellemetlen Köpenyét legtöbb alkalommal nem volt kinek kiosztani, olyan pontossággal érkeztünk a programokra.

Jó volt messze lenni a város zajától, kikapcsolni a telefonokat, nem látni az üzeneteket, csak az egymástól és Istentől érkező üzeneteket próbáltuk befogadni. Reméljük, jövőre újra találkozhatunk!