Korán reggel találkoztunk az állomáson, mégis mire mindenki felszállt, már indult is a vonat.

Darányból indultunk, összesn tízen abban a reményben, hogy bírni fogjuk végig, és el sem ázunk. Potonyban tartottuk az első nagy pihenőt, majd a Dráva-parton a másodikat. Onnan szinte meg sem álltunk Drávasztáráig, de ott is csak vizet töltöttünk. Drávaiványiban megcsodáltuk a kazettás templomot a sellővel. Ebéd után 24-es átlaggal száguldottunk a jó minőségű asztfaltúton, majd kicsit lassabban, de továbbra is megállás nélkül Szentegátig. Valóban szent volt e gát, betűzgettük a latin feliratot a kápolnán, örültünk a kút vizének. Igen fáradtak voltunk, mire Szigetvárhoz értük. Itt elköszöntünk Ilkától, aki addigra Dráva sztára lett, és Doritól, aki Annával együtt a nap hőse címert kapta. Csatlakoztak hárman, úgy folytattuk utunkat a Patapoklosi templomig. Énekeltünk a nagyon kedves kendős nénivel néhány évszázadot visszaszaladva az időben. Még a macskáival is összehaverkodtunk. Úgy láttuk, hogy életünkben egyszer nagyon kényelmesen elérnénk a vonatot, ezért még kigondoltunk valami extra programot. Földúton elkarikáztunk a merenyei horgásztóig. Onnan pár km-t a 6-os főúton mentünk, de ez kellett ahhoz, hogy elérjük a vonatot, és még egy jégkrémmel is jutalmazhassuk a teljesítményünket.

Láttunk feketególyát, fecskét, vadkacsát, virágzó repcemezőket és sok más szépet...

Szép túra volt!