Csütörtök dél körül indultunk hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, bozótokon át. Rövidesen csatlakozott hozzánk Anna és Zsuzsi, aztán Dori, majd kissé később Menyhért is. Közben Sebi kissé megsérült, de hősiesen folytatta a túrát. Zobákpuszta után sajnos Tomitól el kellett búcsúznunk, mert az ő sérülése már kicsit nagyobb volt. Azóta szerencsére kiderült, hogy nem lett nagyon nagy baja, rövidesen újra biciklizhet! Szép kis tolnai falvakon tekertünk keresztül. Grábóc környékén már egyre nehezebben bírtuk a tűző napon, földúton emelkedőket, a harmadik célegyenesnek már alig-alig hittünk, de aztán egyszercsak mégis megérkeztünk Szálkára! Nagy örömünkre a buszos csapat addigra nagyon finom vacsorát készített. Este megismerkedhetünk egymással, majd Filemonnal és Onézimosszal. Éjfél lett, mire megfőztük a másnapi ebédet. Közben voltak, akik még pingpongoztak, zenéltek, kevesek aludni mentek.

Szombat reggel igen korán az Ó reggelek hangjaira ébredtünk. Bárdos-Blatt Szabolcs és Boglárka vezetésével igyekeztünk a házunkat homok helyett kősziklára építeni. Ebéd előtt az udvaron igeverseket keresgélhettünk, amiért Dörmit kaphattunk. A délutánt a szálkai strandon töltöttük. Sokan átúszták a tavat, egy lelkes csapat röplabdázott, mások frizbiztek, a vízben labdáztak. Igazi RAMPA-s sportok voltak ezek, Gellért Balázs és Dori voltak a szerváló emberek, és a strandon lévő idegenek is beállhattak. Amikor minden gyümölcs és sütemény elfogyott, visszaindultunk a szálláshelyünkre. Márti néni és Norbi bácsi érkeztek rövidesen. Egy ragyogó nőről, Fébéről szóét a prédikáció, majd együtt úrvacsorázhattunk nemrég konfirmált testvéreinkkel, érkező rokonokkal és négy lelkésszel. Sajátos hangulatú volt a nyári melegben, egy panzó társalgójában, öt felekezet fiataljaival és négy lelkésszel együtt Krisztus testét és vérét magunkhoz venni. Olyan sokan lettünk, hogy a magunkkal hozott kelyhek kevésnek bizonyultak, így bevetettük a helyi pálinkás kupicákat is. Este szalonnát sütöttünk és sokáig beszélgettünk a tűznél. A legelszántabban hajnalban bolygókat néztek. 

Reggel 7-kor ismét zeneszóra ébredtünk! Álmosan hallgattuk meg a Hegyi beszéd végét, majd abban bízva keltünk útra, hogy Isten dicsőségére lehetünk együtt gyalog sétálva, biciklin, buszon,... a nyári melegben. Zsibriken megismerkedhettünk az ott lakó fiatalokkal. Langallót ettünk, hűsöltünk az árnyékban, majd lassan útra keltünk. Busszal gyorsabban, biciklivel a leglassabbak éjfél tájban értek haza.

Köszönjük ezt a három napot, a RAMPA-táborban újra találkozunk!