Pécsváradon, Viola konfirmációján találkoztunk, miután az összes csomagunkkal felmásztunk a hegyre. „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában." Jó volt újra együtt úrvacsorai közösségben egy ismeretlen gyülekezettel és mégis sok-sok ismerőssel.

Gerjenbe érkezve a helyi gyülekezet finom ebédje, tiszta és barátságos vendégház és egy farakás várt ránk. Délután zimi-zami-zum csoportokat osztottunk, a legbátrabbak párnacsatáztak, és tanultuk az érzésekről, érzelmekről. Este elmondhattuk, miért vagyunk hálásak, és sokat-sokat énekelhettünk.

Hétfő reggel Kristóf beszélt egy beteg bácsiról, az irgalmas samaritánusról és persze magáról is. Délelőtt megismerkedtünk Leilával, Alival és a többiekkel. Kisebb vita után Tamás védőbeszéde és az újabb részletek majdnem mindenkit meggyőztek az ellenkező ellenkezőjéről. Kisétáltunk az őszi ködös Duna-partra, és igyekeztünk olyan sok tűzifát előállítani, amennyit jókedvűen tudtunk. Talicskáztunk, fűrészeltünk, aprítottunk, és sokat-sokat nevettünk. Igen feszült pillanat következett, amikor három fiú pingpongasztalt állított, hogy a lányok játszhassanak, emiatt késve érkeztek. Elgondolkodtunk közösségünk identitásáról és normáiról. Mit jelent elkésni? Milyen szabályaink vannak?

Az esti istentiszteleten szinte megtelt a gerjeni templom. Több Tolna megyei településről érkeztek fiatalok, idősebbek. Zenéltünk, énekeltünk, ismét megkóstolhattuk a helyi gyülekezet finom süteményeit és kipróbálhattuk az orgonát. Melegszendvics és forró tea várt minket, majd Gergő játéka: Luther szinte mindenkit reformátorrá változtatott, kivéve, aki felmászott a magas fára, elbújt az autó alatt, vagy a csatornában talált menedéket. Késő estig írtuk 30-ig a számokat, számoltuk a meggyeket és az almákat és osztottuk a székeket.

Kedd reggel Zsófi beszélt arról, kik is vagyunk. Rendes felnőttek? Vagy még nem? Borinak köszönhetően megpróbáltuk kideríteni, milyen lelki ajándékokat kaptunk, és azokat hogyan tudjuk még jobban használni. Elérkezett a várva várt Nagy Foci! Igazi nagy pályán, sok-sok résztvevővel, még két helyi kisfiú is csatlakozott. Ebéd után már csak takarítottunk, pakoltunk. Nagy örömünkre mindannyian felfértünk a Pécsre tartó buszra.

Köszönjük mindenkinek a sok-sok segítséget!

• A gerjeni testvéreknek a finom ebédeket és a parókia jó meleg termeit!
• Bálintnak a „Negyedebarát” sorozatot!
• Dominak és Gergőnek a favágást, Zsuzsinak, Zsófiknak, Benedeknek, Tamásnak, Petrának és mindenkinek, aki dolgozott rajta a sok konyhai segítséget!
• Borinak, Kristófnak és Zsófinak a lelki programokat!
• A zenészeknek az új füzeteket és a szolgálatot!
• Annáknak és Borinak a reggeli zenés ébresztést!
• A szülőknek, hogy elengedték velünk a gyerekeiket és a sok háttér-segítséget!
• és mindenkinek, minden segítséget!

Reméljük, hogy februárban újra találkozunk!