KEDD reggel már Paradicsompusztán voltunk. Szólt az ÉNEK, gurult a labda, de még kicsit bizonytalanok voltunk, kit hogyan hívtak, mi hogyan lesz. Sajnáltuk, hogy sokan az utolsó pillanatban lebetegedtek, nem tudták velünk kezdeni a hetet. Ebéd után megérkezett Mirna és Sammer Nakhleh a gyermekeikkel, akiktől megtudhattuk, hogy arabnak lenni nem jelent vallási hovatartozást. Fociztunk, majd megtartottuk az első kiscsoportot. Az esti áhítaton elcsöndesedtünk, aztán a nap záróénekével újra zengett a kastély.

SZERDA reggel szinte még föl sem ébredtünk, már a Lengyel felé tartó buszon ültünk.Meghallgattuk a 139. Zsoltárt, elmajszoltuk a kakaós csigánkat, majd elsétáltunk Anna-fürdőre. A friss forrásvízzel töltött kulacsainkkal ülhettünk le Fekete Zoltán lelkipásztort és feleségét, Andreát hallgatni a szabadságról és életükről. Beszéltek megtérésről, házasságról, elhívásról. Rövid túra a kilátóhoz. Pizzaebédünk után túráztunk, a tóparton tartottuk a kiscsoportot, és már jött is a Paradicsompusztára tartó busz. Este ismét három áhítat, játék, záróének.

CSÜTÖRTÖK volt az első "rendes" tábori napunk, a zENe napja. Reggeli áhítaton elképzeltük a 120 harsonást az istentiszteleten. Délelőtt meghallgattuk Vass András karvezetőt, aki részt vett a tábori zenekar és kórus próbáján is. Sötétedésig néptáncoltunk a focipályán. A talpalávalót külön zenekar húzta csak nekünk. Köszönjük!

PÉNTEK volt a TI-MI nap a közösségekről. Előadónk Kovács Nándor FIFA-játékvezető volt feleségével együtt. Délután Antal Atya, Margit nővér, Varga György és Véghné Sándor Emma református, valamint Györffy Sándor és fekesége, Saci jött hozzánk, hogy ha nyitottak vagyunk rá, mélyre evezhessünk. Este ökumenikus istentiszteleten élhettük át, hogy egyek vagyunk Krisztus testében, az eukarisztiában. Meghallgattuk és tapasztaltuk, ahogyan a Szentélek ereje által az élettelen csontok élni kezdenek. (Ezékiel 37) Esti mese, ének, kinti lámpás játék, alvás - azért addigra már késő lett.

SZOMBAT az utolsó teljes napunk, a TEhÉN nap. Nagyon nem is lepődtünk meg, hogy harmónikára és a döglött tehén méltatására ébredtünk. A Rácz-Schliszka család érkezett hozzánk. Őszinteségük, egyenességük, hitelességük magával ragadott minket. Annyi kérdés érkezett a tábori postaládába, hogy délig hallgattuk bizonyságtételüket az életükről, kapcsolatukról. Ebéd után kiscsoport, fagyi, akadályverseny, torpedó. Mire elkezdődött a közös dicsőítés, már sötétedett. Tábortüzet nem rakhattunk, de amikor a kastély teraszáról megláttuk a pislákoló mécsesek fényét, kárpótolva éreztük magunkat. Egyesével és mégis együtt imádkozhattunk, majd a ligetben hálát adtunk a táborért és énekeltünk a túl gyorsan elérkező takarodóig.

VASÁRNAP már a búcsú napja volt. Záró kiscsoport, még egy utolsó foci, táborzáró. Gyros, pakolás, indulás. Kisbusz, nagybusz, kisautó, nagyautó. Az esti pécsi istentiszteleten ott álltunk tábori pólóban - izzadtan és fáradtan, de kicsit gazdagabb ÉN-EK-kel mint a tábor elején.

Köszönjük Istenünk, hogy velünk voltál, vigyáztál ránk! Szeretnénk jövőre újra találkozni!