KEDD délelőtt ismerkedtünk az új táborhellyel, az óriási parkkal, az árnyékot adó platánokkal és egymással. Krokodil, evolúció segített a neveket tanulni. Ebéd után megérkezett Szolnoki György, aki meglepő őszinteséggel beszélt a hitéről, megtéréséről. Igazi megrendítő tábornyitó előadás volt. Kipróbáltuk a kedvünkért rendbe tett röpipályát, fociztunk, csiszoltunk és festettünk. Este együtt énekeltük a cintériumban: „Álmodjék Rólad a szívünk!”

SZERDA reggel bár sokaknak eleinte nem volt futós kedve, fogócskáztunk a kápolnáig, ahol a reggeli áhítaton együtt hallgattuk a napi Igét, majd imádkozva-gondolkodva sétáltunk a reggelihez. Aznap még két hosszú séta várt ránk a Fazenda-házig és vissza, ahol Fejér Domonkos beszélt a gyógyuló szenvedélybetegekkel végzett munkájáról, a szolgálatról, amire Isten hívta. Hallhattuk a gyógyulók bizonyságtételét, simogattunk nyuszikat és malacokat, közben megfőtt a bográcsban a paprikás krumpli. Újabb öt kilométeres sétával visszaértünk a táborba, kiscsoport, vacsora. Este a Három kismalac nevettetett meg minket, majd áhítat, játék a sötétben ifivezetők nélkül, ének, alvás.

CSÜTÖRTÖK délelőtt nagy csodálkozásunkra egyszerűen csak beköszöntött a szabadidő. Lehetett csocsózni, biliárdozni, focizni, de a legnépszerűbb program a „semmit nem csinálunk, csak beszélgetünk” volt. Ebéd előtt az eső kicsit újraírta a programunkat, moldvai táncház következett. Délután Duma Lilla, a Közös Pont vezetője érkezett hozzánk, aki merész gondolatait osztotta meg a felekezetköziségről. Nem meglepő, hogy az előadást élénk kiscsoportos vita követte, amit estig sem tudtunk abbahagyni. Az áhítaton újra elcsendesedtünk, a játékon újra fellelkesedtünk, majd aludni tértünk.

PÉNTEK reggel Hajni és Erzsi nővér felállította a csodapatikát, közben megérkezett Wébel Zsolt református esperes feleségével. Sokáig beszélgettünk a vendégekkel, közben a leglelkesebbek számháborúztak. Délután készültünk a mise-istentisztelet számunkra is új szertartására. Köszönjük Varga György és Szabó Levente református lelkészeknek, Laczkó Flórián plébánosnak, Győrffy Sándornak és feleségének Sacinak a beszélgetéseket, a gyónási lehetőséget, az értünk mondott imádságokat, az eukarisztia ökumenikus ünneplését, a nyitottságot, megértést felénk.

SZOMBAT reggel Szőnyi Szilárd újságíró érkezett hozzánk, aki meglepő és gondolkodtató kérdéseivel indított, majd mi is megleptük néhány viszont-kérdéssel. Kórus, zenekar, ebéd után jól esett csak úgy felhőket nézni, illetve beszélgetni; a legsportosabbak újra a röplabdát választották. Kiscsoport után akadályversenyen talicskáztunk, bogóztuk a saját csomónkat, nem látható tárgyakat vettünk észre, betűket kerestünk tájfutva, énekeket szavaltunk prózában és teniszlabdával harangot kongattunk. Az esőknek köszönhetően este a tábortűz körül gyűlhettünk össze vacsorára és az utolsó közös esti áhítatra.

VASÁRNAP utolsó reggeli torna, utolsó áhítat, elhatározások kiscsoporton, ebéd, indulás. Pécsett még egy kóruspróba, táborzáró visszajelzés arról, hogy ki hogyan építette a héten az 1házat, istentisztelet, szeretetvendégség és eljött a tábor vége.

KÖSZÖNJÜK első sorban Istennek, aki egész héten velünk volt a sok-sok ajándékot!

KÖSZÖNJÜK az ifivezetők sok-sok munkáját! KV Annának, L Annának, Boginak, Borinak, Dorottyának, Domokosnak, Jocának, Levinek, Menyhértnek! Köszönjük a szülőknek a bizalmat, hogy ránk bízták a gyermekeiket, a sok-sok gyümölcsöt, lekvárt és süteményt! A kollégium és az iskola dolgozóinak a kedvességét, türelmét és segítőkészségét! Köszönjük mindenkinek, aki tett a táborért!

Köszönjük Magyarország Kormánya támogatását!

És nagyon-nagyon köszönjük a tábor minden lakójának a nyitottságot, kedvességet, egymásra figyelést! A pontosságot, fegyelmezettséget, a minden iránt lelkesedést! Várunk Benneteket jövőre újra, és hívjátok azokat a barátaitokat, akik nem részei keresztyén/keresztény közösségeknek!