Milyen volt a 2026-os XI. RAMPA-tábor?

Mindig azt mondjuk, hogy nem lehet elmondani, de mindig megpróbáljuk.

Valamikor tavasszal kezdődött, sok-sok közös álmodozással, tervezéssel, készüléssel. Tucatnyian elvonultunk Hajósra, ahol döntöttünk a VAGYOK téma mellett, és hozzáfogtunk a konkrét előkészületeknek.

Augusztus 18. KEDD reggel kezdődött a tábor. Álmosan, kicsit bizonytalanul nézegettük egymást és az új táborhelyet. Reggeli után ismerkedtünk, barátkoztunk egymással – örültünk a régi ismerősöknek, és tanulgattuk az új neveket és arcokat. Délután Nyisztor Zsolt beszélt arról, mennyire vagyunk felelősek a levegőért, vízért, állatokért, növényekért. Amíg élünk, egy vonaton utazunk, amit nem mi irányítunk, de tehetünk azért, hogy tisztább legyen, hogy jobb legyen az utazás mindannyiunknak. Egy nagy vízibombás-labdás játék következett, majd választható esti áhítatok és játékok után igen fáradtan mentünk aludni.

SZERDA reggel egy tó mellett tartottunk kiscsoportot. Visszaindulás előtt a leglelkesebbek körbefuthatták a tavat. A „Veled vagyok” beszélgetős délutánon érkeztek református, katolikus és evangélikus beszélgetőtársak, akik mind azért voltak ott, hogy méltóképpen felkészülhessünk az esti ökumenikus istentiszteletre. Délután emellett lehetett pólót festeni, horgolni, sőt idén először sakkozni is, vagy csak úgy csendben lenni.

CSÜTÖRTÖK délelőtt Hoffer Réka és Frici beszéltek a megismerkedésükről, egymásra találásukról, pályaválasztásukról és a falura költözésről. Délután néptáncoltunk, este pedig ifivezetők nélküli nagy közös játék várt a táborozókra.

PÉNTEKEN igen korán elindultunk, hogy busszal-gyalog a Dráva-partra érjünk, ahol Suhajda Réka és János meséltek arról, hogyan van jelen a cselekvő Isten, – a VAGYOK az életükben. Délután és este különösen sokat zenéltünk és énekeltünk, majd sötétedéskor megpróbáltunk számháborúzni, de mivel a holokunkig sem láttuk, és a szél igen ijesztően kezdett fújni, inkább bent játszottunk.

SZOMBAT délelőtt Bálint Ágnes beszélt a közösség pszichológiájáról – kedvesen, érthetően, ugyanakkor tudományos igényességgel. A délutáni kiscsoportos beszélgetést követően óriási akadályversenyen töltöttük csukott szemmel a vizet, rendezgettük az ifivezetők tárgyait, kerestünk a zöldben furcsa tárgyakat, kóstolgattunk furcsa keveréket, kerestünk bibliai igéket. Este a tábortűznél szalonnát sütöttünk, sokáig énekeltünk, beszélgettünk.

VASÁRNAP reggel egy fiatal olasz pár egyszer csak Bia és Sanyiként roma párrá változva beszélt őszintén és igen meggyőzően előítéletekről, társadalmi különbségekről, elfogadásról és megértésről. Ebéd után már indulnunk kellett a vasútállomásra. Pécsett üzentünk magunknak 2036-ra, részt vehettünk együtt még egy úrvacsorás istentiszteleten és azzal a reménnyel köszöntünk el, hogy jövőre augusztusban újra találkozunk.

KÖSZÖNJÜK az ifivezetőknek a rengeteg sok munkát a tábor előtt, alatt és után! Köszönjük előadóinknak a készülést, a nyitottságot, a rugalmasságot! Köszönjük a „Veled vagyok” délutánon és az istentiszteleteken a szolgálatot Kisóvári-Németh Norbertnek, Bécser Róbertnek, Varga Györgynek, Hajni nővérnek, Győrffy Sanyinak és Sacinak és Szabó Leventének! Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták a gyermekeiket!